Maxim érdekelt, dehát ez evidens. Thornton is azért került be az életembe, mert Maxim nem. Tegnap elolvastam Sün horoszkópját, és poénból megnéztem mi van a csillagokban Maxim/Lady Anne-ről, és eléggé felkavart, főleg amit a testiségről írt. Ebből nekem ugye jelentős hiányom van. Nehezen aludtam el, mert rá gondoltam. Ma elküldtem neki pár részletet, azt hittem nevetni fog, ehelyett közölte, hogy ez evidens, ő ilyen - mármint annak, akit közel enged magához. Azt mondta, pocsék napja volt, majd átküldte a régi blogját (2-3 éves), amelyben szó van nagy szerelemről, amit szakítás után 7 évig nem tudott feldolgozni és akit talán sosem felejt el, sok nőről, aki odavan érte, akik "megvoltak" neki és a sikertelen próbálkozásairól - elég lehangoló. Miért küld el egy férfi egy ilyet egy nőnek, aki érdekli? Csak egy okát látom, hogy a "nem" szócska hiányzik. Azaz nem érdeklem.

Miért nem mondta le júliusban azt a szombatot? Már rég túllennék rajta, hiszen nem is ismertem. Miért kellett megismernem, újra meg újra bíznom benne, hogy végül mégiscsak kitépjem a szívemből? Elkönyvehettem volna egy agresszív, érzéketlen férfinak - miért kellett megtudnom, hogy képes szeretni - csak nem engem? Úgy sokkal könnyebb lett volna.

Ha ilyen az élete most is mint 2,5 éve (és miért lenne más), akkor én ebbe az  életbe nem hiányzom. Ezt Edó is jól megfogalmazta az esküvőn, és Maxim is a blogjában: "Akit érdekelsz, keres téged... aki látni akar, talál rá időt... aki akar téged, megtalál. A többi csak kifogás...". Kész voltam elfelejteni, de valahogy mindig megjelent Facebookon a kritikus pillanatokban. "Téged mikor viszlek fel a hegyre?" - kérdezte egy hete. "Amikor elhívsz" -írtam. "Annak nem lenne jó vége" - válaszolta. "Miért?" "Csak." Most vége, Maxim, végleg.